Hiedelmek hálójában

Helytelen gondolkodási minták, téves feltevések és félreértések, melyek elzárnak a szülés valódi élményétől.

Néhány éve mikor az egyik szülésfelkészítőm alkalmával megkérdeztem a  várandósokat,  milyen elképzelésük van a szülésükkel kapcsolatban, az egyik résztvevő kismama,  ezt válaszolta:

"Én rábízom az orvosra a dolgot, majd ő levezeti a szülést, megmondja mikor mit csináljak. Szeretnék majd  epidurális érzéstelenítéssel szülni mert tudom, hogy a gátmetszést nem lehet elkerülni. A barátnőm szülése is hosszú és gyötrelmes volt, ezért nagyon félek az egésztől, szeretnék már minél előbb túl lenni rajta."

Nagyon meglepődtem, és megkérdeztem Tőle, miért gondolja, hogy a szülés ilyen borzalmas. Majd elkezdtünk beszélgetni, és nagyon sok összefüggést tisztáztunk, rengeteg új információt kapott, és egy jó adag önbizalom erősítést is, amire nagy szüksége volt. Mikor elváltunk azt mondta, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb beavatkozás történjen vele. Mikor megszült felhívott, és büszkén, nagy örömmel és lelkesen mesélte, hogy megszületett a kisfia, minden beavatkozás, gyógyszeres fájdalomcsillapítás és gátmetszés nélkül. Számomra is nagy örömet jelentett, hogy sikerült rátalálnia a saját útjára, ami ehhez a szép szülésélményhez vezetett.

Miért is mondtam el ezt a történetet? De kezdjük az elején!

A várandósság és szülés témájával már sokkal előbb találkozunk, mint ahogy aktuálissá válik életünkben. Környezetünk a témával kapcsolatban folyamatosan formálja véleményünket, bár ez nem tudatosul bennünk. A világot ugyanis nem a maga valóságában érzékeljük, hanem különböző szűrőkön át, melyek a bennünket ért benyomások hatására jönnek létre.

A szüléssel kapcsolatban talán a leginkább meghatározó a saját születésünk története, − ahogy az a családi krónikában fennmaradt. Ehhez adódnak hozzá a különböző csatornákon érkező információk. Ilyenek lehetnek a filmekben látott,  – vagy épp a fent említett – barátoktól hallott, vagy olvasott történetek, amelyek alapvetően befolyásolják a témáról alkotott képünket. Ezek az információk azonban nagyon gyakran nem hiteles forrásból származnak, vagy torzult formában jutnak el hozzánk. Erre jó példa lehet az, ahogy általában a filmek mutatják be a szülést:

A lehetőleg minél zsúfoltabb helyen tartózkodó kismama a pocakjához kapva rémülten néz az éppen ott lévő férjére/barátnőjére és felkiált:
− Úristen, elkezdődött!
Száguldva érkeznek be a kórházba, miközben már messziről hallható a kismama hangos jajgatása. Miután hanyatt fektetik, megjelenik az orvos, talpig műtéthez öltözve.  A csúcsponthoz közeledve és az eddig átélt izgalmak hatására a leendő apa látványosan elájul, ezt követően pillanatokon belül megszületik a baba, mindössze néhány perc leforgása alatt.

Még szerencse, hogy egy valódi szülés nem is hasonlít ehhez! : ) Csakhogy az ilyen és ehhez hasonló téves információk hatására alakulnak ki bennünk a szüléssel kapcsolatos hiedelmeink.

Éppen ezért első lépésben a hibás alapokra épülő tudásunkat kell megkérdőjeleznünk. Hiszen helytelen alapokra nem lehet építkezni, mert minden később jövő információt ebből a nézőpontból fogunk vizsgálni. Ezért nagyon fontos, hogy a szüléshez kapcsolódó gondolatainkat, érzelmeinket olyan alapokra helyezzük, melyek a valósághoz sokkal inkább közelítenek. Tisztáznunk kell, milyen kép él bennünk egyáltalán a szülésről, és hogy ezek milyen tényezők hatására alakultak ki.

Amikor ráébredünk arra, hogy informálódnunk kell az adott témában, akkor elkezdünk − elsősorban az interneten − kutatni, ám ennek is megvannak a maga buktatói. Az önképzésről nem szeretnék senkit lebeszélni, de főleg a neten szerzett információk (fórumok, blogok, cikkek) esetében óvatosságra intenék mindenkit. Ugyanis nem mindegy, hogy egy adott információnak  ki vagy mi a forrása. A blogok és fórumok hemzsegnek a téves információktól,  de mivel nem vagyunk járatosak a témában ezért nem tudunk megfelelően szelektálni. Ennek hatására nem leszünk tisztában az alapvető fogalmakkal, ismereteink hiányosak lesznek.

Például: Sokan úgy tudják, hogy a 40. hetet betöltve már "túlhordják" a babát, pedig erről szó sincs. Ilyenkor csak terminustúllépésről beszélünk ami azt jelenti, hogy a terhesség kora meghaladja a  280 napot (tehát a betöltött 40. hetet). Túlhordásról pedig akkor van szó, ha a terhesség kora eléri vagy meghaladja a 294 napot (tehát a betöltött 42. hetet). Ez csak nagyon ritkán történik meg.

Miért fontos ezt tudni? Azért mert nagyon sok orvos indít meg szülést akkor, amikor még a valódi túlhordás veszélye nem fenyeget, csak egyszerű terminustúllépés történt. Ilyenkor indokolt lehet gyakoribb Nst vagy Uh vizsgálat, de amíg a baba jól érzi magát odabent, addig nem lenne szabad  a szülést megindítani. Már csak azért sem, mert az indított szülések 3x gyakrabban végződnek császármetszéssel. Ez egy jó példa arra, hogy egy egyszerű alapfogalmi tévedés hogyan végződhet.

Láthatjuk tehát, hogy egy összefüggéstelen tudáshalmaz nemhogy nem segíti az adott témában való eligazodást, hanem kimondottan hátráltat.  Ezenkívül veszélyes is, mert az ilyen tudással rendelkező személyt nehéz meggyőzni arról, hogy az amit tudásnak vél, − csak egy összefüggések ismeretét nélkülöző információhalmaz. Ennek egyik lehetséges következménye pedig az, hogy a várandós túl sokat fog tudni azokról a dolgokról, melyek megtörténhetnek Vele, de túl keveset arról, hogy hogyan is kerülhetné el azokat.  Ez a szülésnél is igaz, hogy ne arra figyelj, amit el akarsz kerülni, hanem inkább arra, amit szeretnél megtapasztalni.  Amikor pedig a saját szülésünk kapcsán kell döntéseket meghozni olyan tudásra támaszkodva, melyben rengeteg a tévhit és a félreértés, akkor nagy valószínűséggel a döntés is ezt fogja tükrözni. Szükségünk van tehát a megfelelő és hiteles alapokra ahhoz, hogy  tudjunk mire építkezni.